|
KARÁCSONY
Karácsony a természetben
A fák bokrok
levetkőztek,
megunták a zöld ruhát,
mind-mind fehérbe öltöztek,
csillog a hó,
a jégvilág.
A szoknyájuk
fodor,
csipke,
ragyog rajt a holdsugár.
Hova lett a tavaszi rét?
Hova lett
a tarka
nyár? -
Szomorúan álldogáltok
kopaszon és feketén,
a hó, a jég
meg-megvillan
minden kicsi
ág hegyén...-
Harkály apó
szorgoskodik
egyik beteg
faágon.
Tán sikerül
megmenteni,
hisz közel a
karácsony.
Reméljük
nem pusztul
tovább! -
vélekednek
Kopácsék.
Mindkettőjük
számára egy
borzasztó nagy
ajándék:
ki húzza ki
a kérgéből
az utolsó kukacot?
Vígan kiált:
Szervusztok fák,
veletek is
kész vagyok!
Az erdőn és
kinn a mezőn
ilyen szép a
karácsony.
Gyere velem
ünnepelni
te is
kedves barátom!...
KARÁCSONY
Gyere velem,
add a kezed,
sötét éjen
csillag vezet.
Egy istálló fölött megáll
itt született meg a Király.
Kényelmetlen a szűk jászol.
Nagy hideg van, biztos fázol.
De a meleg pólyácskában,
édesanyádnak karjában
hamarosan elszundikálsz.
Álmodra a pásztor vigyáz.
És talán már nem is fázol.
Alleluját mondja százszor,
a barlangban
térden állva.
Szívét-lelkét
mind kitárja.
Három király ajándéka:
arany, tömjén, és a mirha.
A barmoknak jászolában
aludjál a friss szénában.
Imád az angyalok kara,
Vele József és Mária.
Úgy vártuk mi ezt az órát,
bűnös világ
Megváltóját!
Örül, vígad Betlehem
a királyi kisdeden.
Mi legyen az ajándékom?
Tiszta szívem Neked adom.
Ezt éntőlem
úgy fogadd,
mint a tiszta
aranyat...
Szeretet
Szeretem a csendet, mert megnyugtató,
Mint eget tükröző mélykék, tiszta tó.
Szeretem a napfényt, mert felmelegít,
Szeretem a nótát, mert jó kedvre derít.
Szeretem a gyermekszáj édes mosolyát,
Ártatlan, kék szemek tiszta sugarát.
Meghallom benne az égi zenét,
Melyet az angyalok kürtölnek szerte szét.
Szeretem az ágak közt játszadozó napfényt,
A hitet, a szeretetet, és a reményt.
Szeretem az erdők üde illatát,
Fészkén pihenő kismadár dalát.
Szeretem a hegyet, virágos mezőt,
Mert meglátom bennük a nagy Teremtőt.
Szeretem a rétet, füttyös ligetet,
Ahol éjjel-nappal nyugalmat lelek.
Szeretem a szépet, melyre szívem vágyik,
Szeretem a jót, mit szomjas lelkem áhít.
Az Istent, a Mindenhatót, az Atyát,
Ki meghallgatja kérésünk minden szavát.
Szeretek én mindent, miben csak meglelem,
A te kezed nyomát édes Istenem!
Te vagy a csend, amely megnyugtatsz,
Te vagy a fény, ki meleget adsz.
Te vagy az örök derű édes zsongása,
Te vagy a boldogság örök forrása,
Te vagy az egyetlen, legszebb Ideál,
Nálad vonzóbbat senki sem talál!
Te vagy a legragyogóbb fehérség!
Rád emlékeztet minden, ami szép.
Te vagy a legfőbb jóság, te vagy az élet!
Istenem! Nagyon szeretlek téged!
Mert te vagy az élet! Minden, akiért élek, és halok.
Forró vágyaimban nálad, és veled vagyok!
Te vagy… Te vagy… mit mondhatok neked?
Istenem! Te vagy az örök szeretet!
|
