KARÁCSONY

Karácsony a természetben
A fák bokrok levetkőztek, megunták a zöld ruhát, mind-mind fehérbe öltöztek, csillog a hó, a jégvilág.
A szoknyájuk fodor, csipke, ragyog rajt a holdsugár.
Hova lett a tavaszi rét? Hova lett a tarka nyár? -
Szomorúan álldogáltok kopaszon és feketén, a hó, a jég meg-megvillan minden kicsi ág hegyén...-
Harkály apó szorgoskodik egyik beteg faágon. Tán sikerül megmenteni, hisz közel a karácsony.
Reméljük nem pusztul tovább! - vélekednek Kopácsék. Mindkettőjük számára egy borzasztó nagy ajándék: ki húzza ki a kérgéből az utolsó kukacot?
Vígan kiált: Szervusztok fák, veletek is kész vagyok!
Az erdőn és kinn a mezőn ilyen szép a karácsony.
Gyere velem ünnepelni te is
kedves barátom!...

KARÁCSONY
Gyere velem, add a kezed, sötét éjen csillag vezet.
Egy istálló fölött megáll itt született meg a Király.
Kényelmetlen a szűk jászol. Nagy hideg van, biztos fázol. De a meleg pólyácskában, édesanyádnak karjában hamarosan elszundikálsz.
Álmodra a pásztor vigyáz. És talán már nem is fázol. Alleluját mondja százszor, a barlangban térden állva. Szívét-lelkét mind kitárja.
Három király ajándéka: arany, tömjén, és a mirha.
A barmoknak jászolában aludjál a friss szénában.
Imád az angyalok kara, Vele József és Mária.
Úgy vártuk mi ezt az órát, bűnös világ Megváltóját!
Örül, vígad Betlehem a királyi kisdeden.
Mi legyen az ajándékom? Tiszta szívem Neked adom.
Ezt éntőlem úgy fogadd, mint a tiszta aranyat...
Szeretet
Szeretem a csendet, mert megnyugtató,
Mint eget tükröző mélykék, tiszta tó.
Szeretem a napfényt, mert felmelegít,
Szeretem a nótát, mert jó kedvre derít.
Szeretem a gyermekszáj édes mosolyát,
Ártatlan, kék szemek tiszta sugarát.
Meghallom benne az égi zenét,
Melyet az angyalok kürtölnek szerte szét.
Szeretem az ágak közt játszadozó napfényt,
A hitet, a szeretetet, és a reményt.
Szeretem az erdők üde illatát,
Fészkén pihenő kismadár dalát.
Szeretem a hegyet, virágos mezőt,
Mert meglátom bennük a nagy Teremtőt.
Szeretem a rétet, füttyös ligetet,
Ahol éjjel-nappal nyugalmat lelek.
Szeretem a szépet, melyre szívem vágyik,
Szeretem a jót, mit szomjas lelkem áhít.
Az Istent, a Mindenhatót, az Atyát,
Ki meghallgatja kérésünk minden szavát.
Szeretek én mindent, miben csak meglelem,
A te kezed nyomát édes Istenem!
Te vagy a csend, amely megnyugtatsz,
Te vagy a fény, ki meleget adsz.
Te vagy az örök derű édes zsongása,
Te vagy a boldogság örök forrása,
Te vagy az egyetlen, legszebb Ideál,
Nálad vonzóbbat senki sem talál!
Te vagy a legragyogóbb fehérség!
Rád emlékeztet minden, ami szép.
Te vagy a legfőbb jóság, te vagy az élet!
Istenem! Nagyon szeretlek téged!
Mert te vagy az élet! Minden, akiért élek, és halok.
Forró vágyaimban nálad, és veled vagyok!
Te vagy… Te vagy… mit mondhatok neked?
Istenem! Te vagy az örök szeretet!
|