Tavaszváró

A jégcsapok olvadoznak,

simogat az enyhe szél.

Félrebillent hósapkával

elballag a hideg tél.

Kezén-lábán a víz csöpög,

már távolról integet.

Fagyos ágon a rügy pattan,

újra itt a kikelet!

A CD külső formája

Enyhe szellő a ködfátylat

darabokra tépi szét,

a pacsirta is felébredt,

hallottam az énekét!

Vékony már a hó dunnája,

itt-ott rongyos is kicsit,

zöld fűszál közt a hóvirág

fehér feje kivirít.

Ez a versem ebben a könyvben is olvasható, és 2017. november 30.-án kaptam meg a miskolci Irodalmi Rádiótól.

A tavaszi napsugárban

melegszik az őzike,

az erdő széli zöld fű között

kinyílott a tőzike.

Fecske madár fészkére száll,

hallatja:csivit-csivit!

Azt csicsergi, hogy az apró,

kék ibolya is kinyílt.

Gólya mama a kéményen

otthonára rátalál.

Igazgatja már a fészkét.

tojást kéne rakni már!

Amikor a kéményre száll,

akkor mindig kelepel.

Gólya papa a szomszédból

vele folyton felesel.

A könyv hátoldala.

Épp eleget áztunk-fáztunk,

hideg volt a hosszú tél,

sokat táncolt itt közöttünk

a jeges északi szél.

Kopogtatnak, és betoppan:

Sándor, József, Benedek!

Nyissátok ki a zsákotok!

Hoztatok-e meleget?

Sötét felhő fent az égen,

csipp-csepp csepeg az eresz.

Újra szalad a kis patak,

medrében helyet keres.

Felcsillant három aranyhal,

hátukra sütött a Nap,

alvó természet felébred!

Minden új erőre kap!

A Bűvölő Zenekarból Karády István, aki megzenésítette a versemet 2017. december 20.-án.