
Tavaszváró
A jégcsapok olvadoznak,
simogat az enyhe szél.
Félrebillent hósapkával
elballag a hideg tél.
Kezén-lábán a víz csöpög,
már távolról integet.
Fagyos ágon a rügy pattan,
újra itt a kikelet!

A CD külső formája
Enyhe szellő a ködfátylat
darabokra tépi szét,
a pacsirta is felébredt,
hallottam az énekét!
Vékony már a hó dunnája,
itt-ott rongyos is kicsit,
zöld fűszál közt a hóvirág
fehér feje kivirít.

Ez a versem ebben a könyvben is olvasható, és 2017. november 30.-án kaptam meg a miskolci Irodalmi Rádiótól.
A tavaszi napsugárban
melegszik az őzike,
az erdő széli zöld fű között
kinyílott a tőzike.

Fecske madár fészkére száll,
hallatja:csivit-csivit!

Azt csicsergi, hogy az apró,
kék ibolya is kinyílt.

Gólya mama a kéményen
otthonára rátalál.
Igazgatja már a fészkét.
tojást kéne rakni már!
Amikor a kéményre száll,
akkor mindig kelepel.
Gólya papa a szomszédból
vele folyton felesel.
Épp eleget áztunk-fáztunk,
hideg volt a hosszú tél,
sokat táncolt itt közöttünk
a jeges északi szél.
Kopogtatnak, és betoppan:
Sándor, József, Benedek!
Nyissátok ki a zsákotok!
Hoztatok-e meleget?

Sötét felhő fent az égen,
csipp-csepp csepeg az eresz.
Újra szalad a kis patak,
medrében helyet keres.
Felcsillant három aranyhal,
hátukra sütött a Nap,
alvó természet felébred!
Minden új erőre kap!

A Bűvölő Zenekarból Karády István, aki megzenésítette a versemet 2017. december 20.-án.
A Tavaszváró című versemet a Miskolci Irodalmi Rádióval
együttműködve Karády István, a miskolci Bűvölő zenekar vezetője
zenésítette meg, és ő is adja elő. Klikkelj IDE és hallgasd meg!
|