Kacaj Panka Mesetára Pályázat

December van. Előveszi szánkóját a Mikulás.

Nem lehet már tovább várni. Hamarosan indulás.

Fúj a szél és esik a hó, előkerül a bunda.

Jó melegen felöltözik, úgy indul el az útra.

Az út szélén a kalapját lengeti a hóember.

Didereg és mégis örül hogy itt van már december.

Puttonyában a szakállas órák hosszat kotorász,

előhúz egy sapkát, sálat: - No hóember, te se fázz!

Mellette egy kis nyúl fut el: - Állj meg

csak Tapsifüles!

Mit kérsz? Káposztát vagy répát?

Választani is lehet.

Minden deres. Az ablakon

a hideg tél kopogtat.

Reggelire Nyulam-bulam

sárgarépát ropogtat.

Néki nem kell sapka meg sál,

meleg van a bundában.

Meg néha egy kicsit fél is,

kimelegszik futtában.

Idén Róka Komáéknak

nem jár semmi ajándék,

kifosztották a tyúkólat,

sírnak Kukorikáék.

Kint a réten hóban-fagyban

didereg az őzike.

Néki illatos szénát visz.

Csalogatja:- Jöjj ide!

Mackóékra nincsen gondja,

oda nem kell mennie.

Egész család békén alszik,

nincs szükségük semmire.

Mindenkinek jut ajándék,

senki sem szomorkodik.

Mire üres lesz a nagy zsák,

Közeleg az álarcosbál.

Belépő jegy: álarc. Hoztál?

Kérdi a pókot a tücsök.

Kályha mellé lecsücsülök,

Bál végére megnősülök,

Vagy a kályhától megsülök.

Pók is azért jött a bálba,

Mert reumás minden lába.

A feje is mindig kába,

És a tánc egy kicsit hátha…

Segít, vagy ledönt a nátha?

Hogy eljött, még meg nem bánta.

A szíve is mindig lángol,

ha a párja tőle távol.

Megismerné akár százból,

talán ő is ég a láztól.

S úgy gondolta, ha majd táncol,

búcsúzik a reumától.

Felkérte hát Bolha Dórát.

Vett néki egy szép karórát.

Ha majd táncolnak egy órát,

Lehörpintnek néhány Colát,

mondhatja majd azt hogy jól járt.

Mert az esze szerte kószált.

A Dóri egy ügyes táncos,

a ruhája mindig ráncos.

Oly fiatal, mint egy táltos,

udvarlója volt már számos,

de neki ez mindig káros.

Éjjel-nappal folyton álmos!

Táncra tücsök is felkészült,

tetőtől talpig megszépült.

Dóra leány pirult, kékült,

Pillanatra meg is rémült.

Nem volt harag, már kibékült,

Csoda hogy bele nem szédült.

Nyolc lábára cipőt húzott,

Ruhája folt hátán folt volt.

Oly nagyot tán nem is túlzott,

elmesélte mily drága volt,

és milyen messze van a bolt,

ahol fűt-fát megvásárolt.

Mérges lett a Bolha Dóra!

Nem tetszett a szép karóra.

El tellett egy báli óra,

Ráugrott a csinos pókra,

Kikergette a nagy hóba,

Azután tért nyugovóra.

Varázsol a tavaszi nap,

fára levelet, rétre

virágot.

Mi is varázsoljunk

egy mókás, színes, vicces

gyermekvilágot!

Legyen benne gyöngy és gyűrű,

guruljon a világon át!

Százhúsz éves ősz apóka

jól rázza meg rőt szakállát!

Potyogjon a temérdek kincs, arany,

ezüst, gyémántkövek.

Ahogy leng a nagy szakálla,

fiatalodik az öreg!

Hét mérföldes csizmájában úgy

fut,mint a Tapsifüles.

A CD, amit minden pályázó megkapott 2015. november 7.-én.

Ahova lép, ott lesz mindig

a fekete föld is füves.

Betéved egy óriáshoz,

kölcsön kéri nagy szemét,

mert a nehéz ókulája

letörte már a fülét.

Sárkányokkal hadonászik: szakállát

leperzselik.

Gurulnak az arany pénzek, a

zsákokba csak merik.

Lám-lám jókor kerül elő

az a sok-sok drága kincs.

Olyan szegény az apóka,

hogy még egy szál haja sincs!

Mese végén meggazdagszik ő is,

mint a királyok. -

Minden lurkónak egy boldog

Gyermeknapot kívánok!...