Elmúlt a hosszú, forró nyár, beköszöntött az ősz, festékével pirosra, sárgára színezte az erdő valamennyi fáját. Aztán eljött a tél, fehér hópaplan borította az erdőt. Mikulás előestéje van, Róbert Gida alszik, és egy érdekes álmot lát.
De csitt!- már ébredezik! Nézzük mi történik!
(Róbert Gida felébred, észreveszi a csizmájában
az ajándékot, és nagyot kiált örömében:)
Robert Gida:
Nem álom, nem látomás!
Erre járt a Mikulás!
Mennyi gyönyörű, szép játék!
Mennyi tündöklő ajándék!
Mesélő:
Robert Gida elmesélte édesanyjának csodálatos
álmát. Hallgassuk csak!
Robert Gida
Messze jártam a Pagonyban,
hol több ezer fa, és bokor van.
Magában áll egy házikó,
ahol lakik a Micimackó.
(A házhoz érve bekukucskált az ablakon.)
Mit láttam az ablakon át?
Micimackó elszundikált.
Békén szusszan bent az alvó,
máskor vidám Micimackó.
Nem éhes ő, nem is szomjas,
Egész télen folyon koplal.
Esik a hó, nagy a hideg,
Micimackó meg didereg.
Micimackó:
Van már puha, meleg vackom,
Kikeletig egyet alszom.
Felébredek valahára,
Tavaszi nap sugarára.
Mesélő:
Olyan horkolásba kezdett,
hogy a kis ház belerengett.
(Róbert Gida bekopogtat az ablakon)
Róbert Gida:
Micimackó! Jó hírt hoztam!
Ébredj már fel! Ugorj gyorsan!
Mikulás van! Hozzád is jön!
Bújj ki a vackodból rögtön!
(Micimackó közben felébred, megdörzsöli a
szemét, és mondja:)
Micimackó:
Ki zörgeti az ajtómat?
Ki zavarja az álmomat?
Kulcsra zártam! Pihenek!
Nem nyitom ki senkinek!
Nyár óta csak szomorkodom,
Hogy mit eszem, azt sem tudom.
Már rég leérett a málna,
bele hullott mind a sárba.
Éjjel-nappal folyton morgom,
kegyetlenül fáj a torkom!
Én csak akácmézre vágyom,
nekem ez a legfőbb álmom.
Egy csuporral de jó lenne!
Fájó torkomnak jót tenne.
Befűtenék, sosem fáznék,
egész télen lakomáznék!
Mesélő:
Mi lenne ha felvidítanám a barátaimat? Levelet írok a Mikulásnak a többiek nevében is, és kérek mindenkinek ajándékot-gondolta Micimackó.
Micimackó:
Jó lenne kint bukfencezni,
Méhecskéktől mézet csenni.
(Ekkor egy gondolata támad)
Lenne papírom, és tollam,
egy levelet írnék nyomban!
Mikulásnak elküldeném,
és őt csupán egyre kérném:
Nekem sok, jó barátom van,
itt élnek mind a Pagonyban.
Tán oda ér még a postánk.
Látogasson el mihozzánk!
A levélért egyet kérek:
hagyjon itt egy csupor mézet!
Mesélő
Micimackó amikor végzett az írással, elindul döcögősen, fázósan, (közben feltekerte a nyakára a sálat), bedobta a lapot, és vidáman, szökdelve ment haza, mert tudta, hogy örömet szerez barátainak. De jaj, nagy a baj, mert nem vette észre, hogy a levél leesett a sárba. A pocsolya eláztatta és kinyílt.
Tigris:
(Szökdécselve jött, észrevette a papírt a földön, és
felkiáltott:)
Hát itt ez meg micsoda?
Ki volt ilyen ostoba?
A levele elázott, (Csóválja a fejét)
Legalább jól ráfázott!
Mesélő:
A Tigris elszalad Micimackóhoz, és kopogás nélkül berontott:
Tigris:
Soha sem volt Mikulás!
Az is csak egy látomás!
Oly keserű lesz néked,
Hogy sohasem kapsz mézet!
Mesélő:
A Tigris gyorsan elviharzik.
Micimackó:
Vajon mi lesz énvelem?
Elveszett a levelem!
Egy éve is elhagytam,
az időből kicsúsztam.
Mikulás idén sem lesz,
mert késik az üzenet.
Mondjátok meg mit tegyek?
Nincs ajándék senkinek?
Mesélő:
(Közben a Tigris elment barátaihoz. Egy kupacba gyűltek, összedugták a fejüket, mintha beszélgetnének.)
Míg Micimackó sopánkodik a tönkrement levelén, Tigris felkereste Malackát, Fülest, Baglyot, Kangát, és Zsebi babát. Elmondta nekik, milyen levelet írt Micimackó. Nem tudták, hogy az ő nevükben is született egy-egy levél. Nem hittek a Mikulás létezésében, mert még soha sem kaptak ajándékot. El is ment mindegyik erdőlakó, hogy beszéljen vele.
Malacka, Füles:
(Óvatosan bekopognak, megvárják, míg a Malacka szól nekik, félve belépnek, és mondják:)
Szervusz Micimackó!
Micimackó:
Üdvözöllek benneteket!
Foglaljatok nálam helyet!
Füles
Mit csinálsz e zord időben?
Mézed van-e itthon bőven?
Malacka:
Hogy telnek a téli napok?
Én egy hete majd megfagyok!
Mindössze pár percet késünk.
Azért jöttünk hogy megnézzünk!
Micimackó:
Azt mondta a Tigris nekem,
hogy elveszett a levelem.
Füles
Megírtad? De hova tetted?
Biztos már rég elvesztetted!
Micimackó
Hogy nagy a baj, hogy tudtátok?
Malacka
Kipletykálta egy barátod!
Ajándékot sosem kaptam.
Talán azért, mert rossz voltam?
A tigris volt a nagyszájú.
El jön-e a nagyszakállú?
Micimackó
(Közben megöleli Malackát)
Malacka! Te sosem félj!
Mindig higgyél, és remélj!
Ha valaki mindig jó volt,
megnyílik a ,,Mikulásbolt!"
Malacka
Ezt a mesét nem hiszem!
Nem hallgat meg senki sem!
Mikulás is elkerül.
Szívem bánatba merül.
Nem hagy el e gondolat,
csak a sírás fojtogat.
(szomorúan elindul haza)
Füles:
(Lassan, komótosan beszél, és lassan távozik)
Engem biztos elfelejt.
Csizmámba semmit sem rejt.
Pedig kitisztítottam,
ablakomba kiraktam.
Ráadásul becsapott!
Ajándékot nem kapok!
Mondjátok meg mit tegyek?
Adjak neki egy fülest?
Mesélő:
Micimackóhoz sorban jönnek a barátai, ki biztatni, mások inkább megdorgálni, amiért hisz a Mikulás létezésében.
Nyuszi:
(Malacka kilép az ajtón, Nyuszi pedig betoppan. Csípőre teszi a kezét a hatás kedvéért, közben egyik ujjával nemet int és Micimackóhoz fordul:)
Unom a Mikulás mesét!
Az erdőben mind elhitték.
Szeretném, ha kihirdetnék:
Nincs Mikulás! Nincs ajándék!
(a közönség felé fordulva folytatja:)
Jó lenne egy fej saláta,
friss lucerna, sárgarépa.
Örömömben annyit ennék,
azon nyomban szétrepednék!
Micimackó:
Jó lenne egy kicsi méz!
Nekem az nyarat idéz.
De hiába kívánom,
elveszett az írásom.
(A szemét törölgeti, miközben a nyuszi távozik.
Nyuszi után érkezik Kanga és Zsebibaba)
Kanga:
Sose búsulj mackó drágám!
Van énnekem édes málnám.
Itt van nálam. Ide nézz!
Jobb ez, mint az akácméz!
Zsebi baba:
Micimackó szomorú,
az arcára ült a bú.
Micimackó:
Van Mikulás, azt hallottam,
de már összezavarodtam.
Jó hogy vége van a napnak!
Azt érzem, hogy lépre csaltak.
Kanga:
Bízzál benne! Hidd el kérlek!
Nem ámítalak mesével!
Zsebibaba:
Egy cipzáras erszény kérek!
A tiedben mindig félek!
Hogyha egyszer kipottyanok,
Engem soha nem találtok!
(Bagoly betoppan, ahogy a Kangáék elmennek,
és tudálékosan, lassan beszél)
Bagoly:
Ne legyen a szemeden könny!
Ide hozom neked rögtön:
Tegnap hagyta itt a húgom
azt a könyvet, melyből tudom
Nyuszi butaságot beszél!
A Mikulás Lapp földön él.
Többször is megáll majd közben.
Szarvas szánján ide röppen,
ajándékkal megpúpozva,
minden kincsét nekünk hozza!
Micimackó:
Én szívemben sosincs öröm.
Mindig fázik minden körmöm!
Mit tegyek most? Mit csináljak?
Elvesztettem csizmácskámat!
Ajándékot hogyha kapnék,
nincsen mibe bele tennék!
Mesélő:
Micimackó teljesen elkeseredett, hogy a terve nem sikerül. Azt sajnálta legjobban, hogy a barátait sem tudja meglepni. Miközben ő szomorkodott, barátai újból összedugták a fejüket. Rájöttek, hogy Micimackót nagyon elszomorították. Arra gondoltak, megajándékozzák kedves barátjukat valamivel. Nagy sokára kitalálták, mit is adnak neki. Megkapja Róbert Gida kinőtt csizmácskáját, biztosan nagyon fog örülni, ha az nem is a hőn áhított csupor mézecskéje. El is mentek hozzá.
(Körbeveszik Micimackót, egyszerre mondják:)
Az ég szitál, a pék szitál
Havas a rét, lisztes a tál.
Kisült már a mákos kalács.
Hozzád is eljött a Mikulás!
(Átadják az ajándékot. )
Micimackó:
Kaptam én is kis csizmát!
Várhatom a Mikulást!
Lessük meg a Kangával!
Csak megáll a szánjával!
Fák között a hó keringel,
messziről egy szán csilingel.
(Micimackó hallgatózik)
Mesélő:
Tigris nem értette, Micimackó hogy lehet ilyen értetlen. Mért nem látja be, hogy nem létezik Mikulás. De nem szólt, bekapcsolódott barátai beszélgetésébe.
(Miközben a mackó beszél, Mikulás és segítői elhelyezik az ajándékokat az erdei állatok lakhelyén.)
Micimackó:
Nem vagyok én olyan konok,
ajándékot ti is kaptok!
Most kaptam a táviratot,
Nagyszakállú járt nálatok!
Látom, nem nagyon örültök,
pedig megtömte cipőtök!
Én is nagyon boldog vagyok!
Nézzétek meg, mit kaptatok!
Mesélő:
Az erdei barátok elsietnek. Otthon mindenki megtalálta az ajándékát. Nagyon örülnek, de örömüket meg szeretnék osztani Micimackóval, ezért kibontás nélkül visszasietnek hozzá.
(Távollétük alatt a Mikulás egy csupor mézet csempész Micimackó új csizmácskájába, amíg az nem figyel. Közben visszaérnek az állatok.)
Mesélő:
A baráti társaság újból összejön. Mindenki arcán látszik a boldogság!
Malacka:
Kaptam egy szép, meleg sapkát.
Ablakomon csak bedobták.
Ki lehetett, aki küldte?
Senki sem jut az eszembe.
Füles:
Séta közben lóbálgatva,
büszke vagyok szép farkamra.
Mikulástól újat kaptam.
Felvarrassam? Felcsatoljam?
Nyuszi:
Este, amikor kimentem,
egy nagy kosárkára leltem.
Tele volt az friss répával,
piros, fehér káposztával.
Zsebi baba:
Nekem van egy kívánságom.
Anyukámnak erszényt hozzon!
Nem veszti el Zsebi babát,
csak behúzza majd a cippzárt!
Bagoly:
Okuláré, toll és tinta
az ajándék Bagolyéknak.
Én vagyok a tudós! Kérem!
Nem lehetek feledékeny!
Tigris:
Nézd csak meg a dobozomat!
Csodáld meg a bohócomat!
Micimackó:
(Micimackó ekkor néz a csizmákra:)
Jé! Mit látok? Egy nagy csuprot!
Nem is eszem soha cukrot!
Mi van benne? Jó mézecske.
Csizmácskámba bele csente!
Mesélő:
A barátok összeölelkeztek boldogságukban.
(Közösen vagy szereplőnként előadnak egy mikulásos
verset.)
Mikulás
Tulok Teréz verse
December van. Előveszi szánkóját a Mikulás.
Nem lehet már tovább várni. Hamarosan indulás.
Fúj a szél és esik a hó, előkerül a bunda.
Jó melegen felöltözik, úgy indul el az útra.
Az út szélén a kalapját lengeti a hóember.
Didereg és mégis örül hogy itt van már december.
Puttonyában a szakállas órák hosszat kotorász,
előhúz egy sapkát, sálat: - No hóember, te se fázz!
Mellette egy kis nyúl fut el: - Állj meg csak Tapsifüles!
Mit kérsz? Káposztát vagy répát? Választani is lehet.
Minden deres. Az ablakon
a hideg tél kopogtat.
Reggelire Nyulam-bulam
sárgarépát ropogtat.
Néki nem kell sapka meg sál,
meleg van a bundában.
Meg néha egy kicsit fél is,
kimelegszik
futtában.
Idén Róka Komáéknak
nem jár semmi ajándék.
Kifosztották a tyúkólat,
sírnak Kukorikáék.
Kint a réten hóban,fagyban
didereg az őzike.
Néki illatos szénát visz
Csalogatja:- Jöjj ide!
Mackóékra nincsen gondja,
oda nem kell mennie.
Egész család békén alszik,
nincs szükségük semmire.
Mindenkinek jut ajándék,
senki sem szomorkodik.
Mire üres lesz a nagy zsák,
minden cipő
megtelik…
Róbert Gida:
Most már én is megnézem,
hogy mit hozott énnékem.
Jaj de szép könyv! Már nem sírok!
Úgy örülök, ahogy bírok!
(Elvonul, lekuporodik, olvasni kezd, miközben az állatok, Mikulás, manók, rénszarvas köré telepednek, megelevenednek.)
(Eddig jut az olvasásban, mert a zene felhangosodik)
Vége
A Mikulás, manó(k), rénszarvas szöveg nélküli szereplők, esetleg a Mikulásos versben kaphatnak szöveget.
Ezt a színdarabot 2012. december 6. Mikulásra írtam a helyi Sík Sándor Római Katolikus Általános Iskola negyedik osztályos tanulóinak. Azt a feladatot kaptam a gyerekektől: A Mikulás hozzon ajándékot a Micimackónak! Megírtam, és meghozta!
A színdarabot először 2012. december 6.-án játszották el a negyedik osztályosok a zalaszabari Sík Sándor Római Katolikus Iskolában, majd 2016. Mikuláskor a szombathelyi Püspöki Iskolában is előadták a gyerekek. A képek is ott készültek. Azóta már Kőszegen is megtanulták az iskolások.
A későbbiekben is várom óvodák, iskolák jelentkezését versek, mesék írására! Nem pénzért! Szeretném ha megismernének, és egy jó kapcsolat alakulna ki köztem, és az óvodai, és iskolai pedagógusok között!
Üzenetküldés
Ha tetszett a színdarabom, kérlek hagyjál üzenetet! Köszönöm. A lenti képek a szombathelyi Püspöki Iskolában készültek.
.jpg)
