Lektori észrevételek Tulok

Teréz verseihez.

Elöljáróban azt meg kell jegyeznem, hogy Tulok Teréznek van érzéke a nyelvi játékokhoz, leleményesen használja ki a fonémák kínálta lehetőségeket, s a köznapi nyelvben is előforduló zeneiséget. Az persze régóta ismert, hogy a nyelvi játék és a vers fogalmai messze vannak egymástól. Ha történetesen tíz rímet mondok beszélgetés közben,akkor még nem leszek versíró, költő meg pláne nem. Mert a rím- már Csokonai is leírta- csak egyik eleme a versnek. S nem a meghatározó. Ennél fontosabb a kifejezendő gondolat. A gondolat, vagy mondjuk a tartalom oldaláról nézve Tulok Teréz versei (amiket láttam, olvastam) két csoportba sorolhatók:

Alkalmakhoz kapcsolódó írások, amelyekben köznapi igazságokról, élményekről szól; kisgyermekeknek szóló költemények, (mondókák). A második csoport alkotásai a gyermeki örömöt szolgálják, kihasználva a zeneiséget és a szójátékot. Ez járható út (gyermekvers költészet, de tágabb élménykörből kell meríteni. Például az évszakokhoz kapcsolódó gyermekjátékok megverselése, a szülők, nagyszülők és a kisgyermek viszonya, a ház körüli teendők (gyermeki szemmel) a falusi és a városi gyermek életének különbözősége stb. Mindent egyéni nézőpontból és egyéni ötletekkel kell leírnia, akkor jut előbbre a költészetben. Végezetül egy javaslat:olvasson sokat prózát és verset egyaránt! Különösen ajánlatosak Weöres Sándor, Nagy László, Simon István, Csoóri Sándor, Ágh István alkotásai. Sokat tanulhat tőlük, látásmódot és írástechnikát egyaránt.

Kaposvár

1998. július 30.

Üdvözlettel: Laczkó András.