Bejelentés



TARKABARKA SZIVÁRVÁNYOK
Vers és mesevilág

MENÜ












 

GYERMEKSZEM-FELNŐTTFEJ

 

Megvalósult álom a zalaszabari költő, Tulok Teréz első önálló verseskötete

 

Zalaszabar (KV) - Tizenhárom évesen csasztuskákkal kezdte, s az időközben eltelt három évtized alatt számos antológiában jelentek meg versei Tulok Teréznek, aki nemrég önálló kötettel rukkolt ki.

Az egészségi okok miatt leszázalékolt zalaszabari költő a Zala Megyei Közgyűléshez benyújtott pályázatával ötvenezer forintos támogatást nyert első önálló kötete kiadásához. Gyermek szemmel, felnőtt fejjel-ezt a címet viseli a Cserhát Művész Kör kiadásában megjelent kötet, melynek verseit Tulok Teréz harminchárom éven keresztül, feltartóztathatatlan állhatatossággal írta. Feltárul belőlük apró küzdelmeinek, játékos képzeletének, és őszinte szeretetének képe, s a Kis- Balaton festői szépsége éppúgy, mint a szerző gyermeki fantáziavilága. -Noha nem leszek hűtlen a komolyabb versekhez, manapság inkább meséket és gyermekverseket írok, hiszen a kicsiknél nincs hálásabb publikum-mondja Tulok Teréz aki szerint a legjobb érzés amikor egy óvodás szájából hallja vissza gondolatait. Tulok Teréz igazi közösségi ember:tagja a zalaszabari énekkarnak, a Kanizsa Műhelynek, a Zalai Írók Egyesületének, és a fővárosi Cserhát Művészkörnek egyaránt. Munkáival számos antológiában szerepelt (az Arcok című kötet a 2003. évi, az Álmok pedig a 2004-es költészet napján került az olvasók kezébe, majd a 2005-ös és 2006-os Kanizsai Antológiában, és a Délibáb-ban is publikált), s a keszthelyi Goldmark Károly Művelődési Központ bordalok írására meghirdetett pályázatáról is elhozta a különdíjat. Íme egy részlet:Egy borozónál megállok/ Éppen csak kővé nem válok:/ Megpillantok három inkát./ Bort igyunk-e vagy pálinkát? Tulok Teréz a zalaszabari óvodások kedvéért megtanulta Gyárfás Endre Farsangolók című verses meséjét, amikor pedig eltört a lába, irodalmi délutánt tartott a kanizsai kórház gyermek osztályán.- Csak a legmerészebb álmaimban szerepelt önálló verseskötet kiadása, ami most az elnyert pályázati támogatással megvalósult. Verseim egy része megzenésítés alatt áll Magyarhertelenden, Figura Edénél, aki gitárral kísért zenés-verses műsoraival lopja szívünkbe a természetet.

 

Kelemen Valéria Zalai Hírlap

 

2007. február 7.




 

Előszó

 

Az első önálló kötet megjelenése mérföldkőnek számít minden költő életében:összegződik a gondolat, leszűrődik az érzés, összeáll egy végtelen pillanatra a lehetetlen, az, amit talán ars poétikának nevezhetünk, és megvilágosodik saját képmása,története az alkotónak. Önmaga és a világ előtt. Akár egy tükör előtt állva felrémlik a kezdet. És a jövő. A mérföldkő jelzi hogy valami bevégeztetett, lezárulva múlttá változott. Ám e lezárulás újabb utak és célok kiinduló pontja is, az idő létezésének lehetősége. Az első verseskötet szimbólum. Elrejtve fed fel valakit, aki mindeddig a homályban élt és alkotott, keresve a megmutatkozás formáit. Tulok Teréz versei harminchárom éve íródnak, feltartóztathatatlan állhatatossággal, mint ahogy egyik kedvenc művében, az Öreg órában fogalmazódik meg:

 

Fáradtan, lassabban

Rója a köröket

Mindkét mutatója.

Belsejéből

Mint a gyöngyök

Gurulnak

A percek, az órák.

 

A percek, az órák, melyek egy Óra lényegét jelentik, a megmutatkozás értelmét, melyet a háttérben nehéz, fáradságos munka tesz lehetővé. Tulok Teréz költőnő krisztusi kornak számító ideig várta az önálló megnyilatkozást, rótta a köröket, és szorongott hogy:

 

Szemétbe dobják,

Ahol vígan

Rozsdásodik tovább.

 

Ám bízott abban, ahogy az Öreg óra is:

 

Míg egy jó lelkű, ügyes

órásmester meg nem reperálja,

És vissza nem hozza az életbe.

 

 

Íme az élet. Megszületett. Feltárulhat immár számunkra is egy költő küzdelmeinek, játékosképzeletének, és őszinte szeretetének képe, a Kis-Balaton festői szépsége, mely ott honol e lélek mélyrétegeibe, és válik fehér papírra rótt alkotások anyagává. Tulok Teréz e vidék gyermekeként fogalmazza meg magát önmaga és a mi számunkra. Hol érett, szinte hideg groteszk iróniával tekint ki e tájból a rohanó világ felé, és mutatja azt meg, mint az Egy család ökör Aranyparafrázisában:

 

Este van, este van, csendesebb a világ,

TV előtt gunnyaszt mind az egész család.

Villog a képernyő, rombolja az elmét,

Sokan ebben lelik életük értelmét.

 

Hol pedig épp ellenkezőleg, a tiszta szellem földi lecsapódását éljük meg a sorok között:

 

Mintha a magányom állna a parton...

Sehol egy lélek.

Csend.

A lebukó nap maradék sugarai játszanak a fák levelével.

Kibuknak, és el-el bújnak a fák lombjai közt.

Bújócskáznak.

 

A melankólikus tájbaoldódás mélyén is felrémlik a vers csendjén keresztül a játék, mely a gyermeki lélek világába vezet, egy valóságon túli igaz lét reményét sejtve, amit Tulok Teréz talán legféltettebb költői képzeletének gyümölcse. A gyermekek játékosságának, valóságot átalakító merészségének kiváló értője ő, ki megkísérli ezen elveszett ,,kert", ,,tájék" előhívását e lelkekből, e cinikus jelen közepette is:

 

Varázsol a tavaszi nap

fára levelet, rétre virágot.

Mi is varázsoljunk egy szép, színes ,

vicces, mókás gyermekvilágot!


A táj, és a gyermekek fantáziavilágának témái Tulok Teréz álmainak, költői képeinek legtisztább lecsapódásai. Ott nem ironikus és groteszk egyedül, csak ott nem bújik a költői képzelet által távolságtartó szerepek álarca mögé, csak ott hullik le a lepel, és tárja fel az összetartozás ősi líráját, a feloldódás végtelenét. A kötet címe is erre a kettősségre utal:Gyermekszemmel-felnőttfejjel. A  két látásmód, mely a témákat és a világhoz, valósághoz való viszonyát is megszabja a költőnek, ahol a látásmódtól függően húz gunyoros álcát, avagy veti le lelkiségének minden pózát, hogy oldódjék a kívülállóban. Érezni, ahogy a borívók vidámságának hangulatát mutatja be a Borcégér, a Borfesztivál és a Koccintsunk versekben, ám e hangulat mintha a gyermek felől láttatná a vidámság arcait. Ezt erősíti a dallamos, játékos gyermekdalt idéző ritmika is:

 

Egy borozónál megállok,

Éppen csak kővé nem válok.

Megpillantok három inkát,

Bort igyunk-e vagy pálinkát?

vagy

Hajdanában-danában

Én is jártam Zalában.

Csacsivonta taligán,

Mivel nem volt paripám.

 

És kanyarog a taligán a szőlőhegyre, a szüretre, és a kótyagos pincékbe. Ezek a versek láttatnak, és egy néző előtt teszik mindezt. A gyermekversek viszont egy benső réteg megszólalásai, a nyelv zeneiségének füzérei, melyek Tulok Terézt énekkari múltjához kötik, amiben megőrződött az el-nem felejtett felejtés:a gyermek látása. Óvodai álarcosbálra írt szerepdalai, az álarc és a szerep ellenére pont a szereptelenséget mutatják be.

 

A bundácskám tarka-barka,

Én vagyok egy fránya macska.

Ott ahol én megjelenek,

Minden egér, patkány remeg.

 

Ezekben a képekben, de más gyermekversekben is egy felnőttvilágban élő gyermek szólal meg, akinek meg kell felelnie, és akit nem értenek, ezért játszik, és bújik álarcba a sok álarcos között, akikre viszont már ráégett a maszk. A gyermeki lét e maszkok levehetőségét, varázslatos változtathatóságát mutatják meg, szinte példázatszerűen.

 

Varázsoljunk

télbe nyarat!

(.........)

Képeskönyvbe

Szép meséket,

Rút boszorkányt!

Tízet! Százat!

A verse egy

Nagy varázslat!

 

Tulok Teréz első verseskötetét Gyermekszemmel-Felnőttfejjel ajánlom mindenkinek, akit még el tud varázsolni a vers, az élmény. Aki még képes, hogy ellendüljön jelenétől, és képzeletébe érkezvén különböző énjeit szólaltassa meg, hogy visszaérkezvén egy kicsit nevetni is tudjon. Önmagán és a világon.

 

Lehota M. János esztéta.

 

2006. október 27.

 

 

Fotó:












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!