Tizenhárom éves korában kezdte, s az időközben eltelt három évtized alatt hat antológiában is megjelentek a versei Tulok Teréznek, aki mindig újabb terveket fontolgat.

Noha egészségi okok miatt leszázalékolták

a zalaszabari költőt, nehogy azt higgyék hogy otthon búslakodik. Sikerrel végezte el nemrég a munkanélküliek rehabilitációs programja keretében indított 90 órás informatikai tanfolyamot, hiszen-mint állítja-a szövegszerkesztési ismeretek már nélkülözhetetlenek számára az íráshoz. S hogy mit ír mostanában? Nem leszek hűtlen a komolyabb versekhez, ám manapság inkább meséket, és gyerekverseket írok, hiszen a kicsiknél nincs hálásabb publikum-mondja, aki szüleivel és testvérével él Zalaszabarban. Nincs annál jobb érzés, mint amikor egy óvodás szájából hallom vissza az általam megálmodott gondolatokat, s látom:a szavalónak is öröm a szavak játéka. Tulok Teréz igazi közösségi ember:tagja a szabari énekkarnak, a Kanizsa Műhelynek, a Zalai Írók Egyesületének. Közös munkájuk eredményeként eddig két antológia született:az Arcok című kötet a tavalyi, az Álmok pedig az idei költészet napján került az olvasók kezébe. A keszthelyi Goldmark Károly Művelődési Központ bordalok írására meghirdetett pályázatáról elhozta a különdíjat, s legutóbb a Szárnypróbálgatók című 2004-es kötetbe került be a pályázatra beküldött alkotása. Néhány éve átállt a gyermekvers költészetre,s amúgy is szívesen megy a gyerekek közé. A helyi óvodások kedvéért megtanulta Gyárfás Endre Farsangolók című verses meséjét, amikor pedig a lábát törte, irodalmi délutánt tartott a kanizsai kórház gyermekosztályán. A boltokban olyan gyermekkönyvekkel is találkozom, amelyek nem valók a gyerekek kezébe- folytatja. Amennyire tőlem telik, megpróbálok érthetően írni, minden korosztálynak megfelelően. Büszke vagyok hogy hat antológiába is bekerültem,ugyanakkor nem titkolt vágyam saját verseskötetet kiadni. Erre anyagiak hiányában nincs realitás, noha tudom:verseim két kötetet is megtöltenének.