Bejelentés



TARKABARKA SZIVÁRVÁNYOK
Vers és mesevilág

MENÜ













 

 

Riersch Zoltán ujságíró

 

 

Sorsok ... és Emberek

 

Minap az egyik kedves barátommal kávéztam a Muskátliban. Beszélgettünk erről-arról. Mindketten tudtuk, hogy mi a korunknál fogva sem váltjuk már meg a világot. Életünk lecsendesedett. Sorsunk ilyen és olyan lett. A világmegváltás a mi ifjúságunknak is egy kötelező alternatívája volt, tettük is mindketten, mit akkor és ott tehettünk, de...: s aztán az Idő és a Tér, meg a lehetőségeink és lehetetlenségeink átalakították ifjabb életünket. Élünk és vagyunk, körbeölelnek bennünket legnagyobb alkotásaink, a gyerekeink és unokáink. Mára már úgymond' megállapodott, sikeres vagy némiképp' sikeres középkorú Ember lett belőlünk. A kávé és az aranyban habos sör között barátom elmesélt egy történetet. Hasonlót én is hallottam, más-más szereplőkkel, nem is egyet.

 

T. évek óta beteg. Ötvenes, fájó izületekkel, akkumulátorra szoruló szívvel, meg az epilepsziájával. Még az első kettő, hmmm.... Úgy ahogy. A leszázalékolási döntnököknek némi szívbetegség semmit sem jelent. Kor és Sors-betegség/!!??/ Az epilepsziája miatt viszont a nap huszonnégy órájában tizenötben az utcára sem mer kimenni. Évek óta munkanélküli. Korunk munkáltatói nem arról híresek, hogy ilyen, és természetesen máshogy'-beteg munkaerőt foglalkoztassanak. Különben is mit nekünk a dolgozók megbecsülése, ez a kapitalizmus, meg a piacgazdaság! Tényleg ez? Nemcsak valamilyen, úgymond' magyarosan érzelem és szívmentes? T. megyénk ismert gyermekverses poétája. Míg dolgozni tudott, dolgozott. Betegsége nagyúrként elhatalmasodott rajta, és hiába a szép és nevelő gondolatok, anyagi biztonság nélkül, közösségi élet nélkül...., egyszóval a parnasszusi toll is kenyérrel működik.

 

T. státusza miatt nem tudott, nem mert családot alapítani. Beteg és idősb' szüleivel él, és csak az Isten tudja, ki kit gondoz, ki kire figyel. Az epilepszia amúgy is alattomos...., leépült és megfáradt embert hagy maga után. Hát....?-mondjuk, de teszünk is eleget?


Fotó


 

T. státusza miatt az I. fokú, s a II. fokú Orvosi Bizottságok értelmében nem minősül betegnek, csak munkaképességének elenyésző részét veszítette el. Idáig talán rendben is van/?/. Lehet, hogy ez egy objektív döntés volt, bár megkérdőjelezhető az olyan objektív döntés, mely pár perces, beteget összezavaró, úgymond gyógyszerszedési kérdések halmazából, vérnyomás-, súly-, és magasságmérésekből áll. Természetesen, kinek ez a Sors jutott, nem számít, hogy a leamortizált életének a milyensége a tét, nem számít azok véleménye, akik az igazi gyógyító és rehabilitáló munkában részt vesznek. Vagy túléli, vagy nem. A szenvtelen arcú bizottsági doktor néni, meg a doktor bácsi számára ez nem kérdés, amúgy sincs rá feleletük.

 

T. meséli, míg sorára és Sorsára várt, mentő hozott a bizottság elé mindkét lábát elveszítő embert, mert a bürokratikus és arctalan orvos, vagy Rendelet nem hitte el az amputációs szakorvos diagnózisát:hé kolléga, levágtam ennek az embernek mindkét lábát, mert csak így tudtam megmenteni az életét! Nem baj kolléga, én azért megnézem a csonkokat, mert én vagyok az Egó...

 

T. meséli, betegsége mellett, gyógyulása érdekében, önmaga érdekében, családja, barátai érdekében  keresett, keresi a betegsége mellett elvégezhető rehabilitációs munkát, de...... Egyszóval kétségbeejtő. Valahogy a szociális védőháló az "ilyen és olyanok felett nem működik. Tette, mit tudott. Az ilyen és olyan rehabilitációs munkát tudni adó intézmények sorsa Sorstalan. Munkájuk alig van, több munkahely teremtésére csak gondolhatnak, míg mások, a döntéshozók  a jogalkotók nem gondolják-máshogy-!

 

/ A kanizsai szociális foglalkoztató sorsáról nem is oly rég írtam a Hetimixben,"Segítsen, aki tud" címmel!-a szerző-/

 

T. tehetséges költő. T. tehetséges ember. T. is Ember! Sors és kortársai is emberek! Tényleg azok?

 

T. Munkaügyi bírósághoz fordul. Idő és pénz. Idő, mely kora miatt is véges, pénz ami fogyóban, vagy alig.

 

T. Nem haragszik az emberekre, nem haragszik a Világra. T. betegségei ellenére élni akar, betegségei miatt Embernek érzi magát, Emberként szeretne élni! Tisztában van milyenségeivel, de...

 

T. elnézést kért tőlem, sietve felhajtotta a maradék kávéját, /sört csak én ittam/....,éreztem, nem jól érzi magát, a karácsonyi hangulatban elviharzott. Utoljára még felém rebbentett egy buékot a bocsánatkérés mellett, és én azóta is azon tűnődöm,változni fog-e valamilyen jobb irányban az élete, a sorstársai élete?

 

Amúgy kettőezer-kettőt írunk, és nagyon közeli az első uniós szilveszter. Akkor és ott, mit és hogy fogunk kívánni a hasonszőrűeknek?

 

Megjelent a Hetimix Internet Magazinban

 

 

2002. december 29.

 


Dallos Szilvia

 

 

Teréz anya nyolc

 

parancsolata

 

1. Amit évek hosszú során felépítettél, egy másodperc alatt romba dőlhet.
Ne törődj vele! Te csak építs.
2. Ha valakinek segítesz, az emberek haragudni fognak rád.
Ne törődj vele! Te csak segíts annak, akinek szüksége van rá!
3. Minden tőled telhetőt tégy meg a világért! Ezért rúgást kapsz cserébe.
Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik!
4. Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik.
Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
5. A becsületesség, a tisztesség és az igazmondás támadhatóvá tesz.
Ne törődj vele! Te csak légy becsületes, tisztességes és őszinte!
6. Az ember ésszerűtlenül gondolkodik, helytelenül cselekszik és önző.
Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat!
7. Ha jót teszel, azt mások úgy tekintik majd, hogy hátsó szándék vezet.
Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
8. Ha céljaid vezérelnek, hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek.
Ne törődj vele! Te csak kövesd céljaidat!

 












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!